MSI F, mint feltűnő (2010/09/06)

MSI FX600

Ahogy nő a notebookok iránti kereset, úgy szélesedik a kínálat. Pár éve még a legtöbb gyártó legfeljebb egy otthoni és egy vállalati felhasználásra szánt modellsorozatot tartott fenn, ma viszont már nem ritka, hogy a konzumer szférában egyetlen gyártó fél tucatnyi variációt futtat egyszerre. Végül is érthető ez a sokszínűség, hiszen így a vásárló, ha nem tetszik neki az egyik modell, házon belül is választhat másikat. Az MSI kínálatában eddig klasszikus (C sorozat), szórakozásra szánt (E sorozat), játékos (G sorozat), vékony (X sorozat) és egyszerűbb vállalati (P sorozat) gépek sorakoztak. A fogyasztói szokások változásával viszont felmerült az igény egy, az E sorozatnál látványosabb, gazdagabb felszerelésű vonalra, ami az Acer Aspire 5943, az Asus N vagy a Dell Studio vagy a Samsung R580 ellenfele lehet. Így született meg az új, F betűvel jelzett család, ami reklámszlogenje szerint nem tud nem feltűnő lenni.

Külsőre tényleg elég tetszetős 15,6 hüvelykes tesztmodellünk, az FX600. Borításán a fekete szín dominál. Fedelét – az aktuális divatnak megfelelően – nem tükrös, hanem finom dombormintázat borítja, ami a fényesnél jelentősen ellenállóbb az ujjlenyomatokkal és hasonló szennyeződésekkel szemben. A komor feketét némi ezüstszürke, az élek mentén pedig enyhe lekerekítés egészíti ki, így egy klasszikus vonalvezetésű, kellemes megjelenésű, de nem hivalkodó gépet kapunk. Ennek fényében fura a feltűnőséget hangsúlyozó szlogen...

Elején, a szürke díszléc alatt két hangszóró nyílása látható. Szerencsére nem csak ez a kettő van; az F széria egyik extrája a négy hangszórós THX minősítésű hangszórórendszer. A két homlokzati hangkeltő között található a kártyaolvasó nyílása és pár kék állapotjelző LED. Hátul a keskeny zsanérok között sajnos nem az egész rendelkezésre álló helyet tölti ki az akkumulátor. Talán azért, hogy a szűkebb, 14 hüvelykes F-es gépekben is használni lehessen. Kapacitása nem valami nagy, 49 Wh.

Oldalt a kategóriában elvárható, bőséges csatlakozókínálatot találtuk, bár nem épp optimális elrendezésben. Jobbra az optikai meghajtó nyitja a sort, mögötte egy USB-vel egybeépített eSATA csatlakozó következik. Elég szerencsétlenül építették be: nemcsak közel van a felső, különálló, világos sávhoz, de fejjel lefelé áll. Egy ideig bosszankodva próbáltuk csatlakoztatni pendrive-unkat, mire rájöttünk erre. A következő, analóg monitorkimenet vaskosabb csatlakozó esetén blokkolhatja az eSATA/USB-t. A másik oldalon sem szerencsés az elosztás. A két első hangcsatlakozó még rendben van, de utána túl sűrűn követi egymást két USB, majd egy HDMI aljzat. Mögöttük viszont jó pár centiméternyi üres hely tátong, csak utána jön a szellőzőrács. A sort a tápcsatlakozó és a Kensington zár felfogatója zárja.

Belül a kívül megismert formaterv folytatódik tovább, a fekete szín dominál egy kis ezüstös szürkével feldobva. Sajnos a kijelző és peremének jelentős része is tükrös, de alul már a fedélen látott, texturált bevonatot kapjuk. A monitor alatt, krómkeretben találtuk a másik két hangszórót. Alattuk egy újabb fényes sáv húzódik pár kezelőgomb társaságában, majd jön a szigetes billentyűzet, végül pedig a méretes csuklótámasz az újabb világos elemet felvonultató, szemölcsös felületű tapipaddal. Az összhatás szerintünk egészen jó, bár felül is szívesen láttunk volna sokkal praktikusabb, matt borítást. Ismét nem a hivalkodás, hanem inkább a visszafogott elegancia jutott eszünkbe a formaterv kapcsán.

Maximális nyílásszögben az MSI FX600 a jobbára asztalon történő felhasználáshoz még elégséges szintet hozta, ölbe véve viszont gyakran azon kaptuk magunkat, hogy szeretnénk még egy kicsit kijjebb nyitni. Összeszerelési minőség és a részletek kidolgozottságának tekintetében az FX600 rendben volt, bár semmi különlegeset nem tapasztaltunk. Úgy gondoljuk, sokat javított volna a minőségérzeten egy jobb billentyűzet, ugyanis ez az elvileg átlag feletti, igényes multimédiás masina a CR620-ban látott, alap klaviatúrát kapta. Ezen a téren azért a konkurens Acer, Asus és Samsung modellek sem jobbak. Koreában még kicsit finomodnia kell az ízlésnek, hogy elérjék a Dell vagy Sony minőségének szintjét.

Alul egyetlen, hatalmas ajtón keresztül majdnem minden hardverrészlethez hozzáférhettünk. Egyedül a bal alsó sarkot kitöltő optikai meghajtót, és a notebook méreteihez képest kicsike akkut tudtuk másképp eltávolítani. A fedél alatt a jobb felső sarokban lakozik a hűtés. Külön hőcső vezeti rá a meleget a mellette lévő, alaplapra integrált grafikus kártyáról, és egy másik, vastagabb a processzorról. Utóbbi alatt helyezkedik el a két memóriamodul, a merevlemezt pedig komolyabb védelem nélkül a jobb alsó sarokba tették. Balra felülre, az egyetlen elérhető mini PCI Express foglalatban a Wi-Fi adapter látható.

Megjelenítés, bevitel

Kijelzőből a mára szokásossá vált, 16:9 oldalarányú, 1366x768 képpontosat kaptuk, természetesen LED háttérvilágítással. Úgy gondoljuk, ekkora, 15,6 hüvelykes panelre szerencsésebb lenne 1600x900 képpontot rakni, mert akkor nagyjából akkora pixelméretet kapnánk, mint az 13,3 hüvelykes, 1366x768-as kijelzőkön. Az MSI FX600-ba egy Samsung TN+film technológiás panelt szereltek, melynek elsőre feltűnt nagyon magas fényereje. Szemből és kis szögben nézve is korrekt képet adott, csak lehetetlen irányokból (felülről, alulról, nagy szögben oldalról) torzultak látványosan a színei.

Műszerrel is megvizsgáltuk a színek helyességét. Ehhez a 2D alkalmazásokban célszerűbb Intel grafikus magot kapcsoltuk be. A méréshez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt a szokásos, optimálistól jó távol eső árnyalatokat kaptuk, beállítás után viszont az átlagosnál közelebb kerültünk hozzá. A maximális eltérés csupán 2 deltaE érték lett, az átlag pedig egy alá csökkent. Az MSI FX600 Intel grafikus maghoz való színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál kettővel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Szabad szemmel is látszott, hogy az FX600-nak elég nagy a maximális fényereje; ezt műszeres, 244 cd/m²-es mérésünk is igazolta. Ehhez 0,7 cd/m²-es minimum tartozik, a kettőből pedig 350:1 körüli kontrasztarányt kapunk. A magas fényerővel és kontrasztaránnyal korrekten semlegesítették a monitor előtti "tükröt". Rendben találtuk a panel egyenletességét is, csak két felső sarkán volt lényegesen alacsonyabb a fényereje, mint a közepén. Sötétben feketéjének bevílágítása átlagos szintet hozott.

Eddig minden rendben volt az MSI FX600 körül. Tetszetős, korrekten összerakott, jó teljesítményű gépnek látszott átlagon felüli kijelzővel. Most viszont jön a billentyűzet értékelése. Úgy gondoljuk, ami elment az alap CR620-ban, egy igényes multimédiás gépben már kevés. Itt nem is a szigetes kialakításra gondolunk, ami egyeseknek bejön, másoknak nem, hanem a megvalósítására. Az MSI az egyik, ha nem a leggyengébb ezen a téren. A röviden, határozatlan nyomásponttal járó gombsorok alapja minden lenyomásnál finoman rugózott, nem éreztünk mögöttük stabil alapot. Oldalra is imbolyogtak kissé, ezt a közéjük helyezett, hamar koszosodó, fényes betét sem tudta meggátolni.

A klaviatúra elrendezése szintén szubjektív kérdés. Van aki kedveli, van aki megveti a numerikus padot, ami lassan a 15,6 hüvelykes gépeknél kötelező tartozék lett. Elrendezés kapcsán elsősorban az MSI betegségének számító, szóköz bal oldalára helyezett í-t emelnénk ki, de az „ultrafontos” Scroll Lock és Pause Break miatt jobbra tolt felső Insert és Delete elhelyezése sem lopta be magát szívünkbe.

Amennyire nem tetszett az FX600 billentyűzete, annyira meg voltunk elégedve az alatta elterülő, kellemesen méretes tapipaddal. Környezetétől egy enyhe bemélyedés választja el, de szemcsés felülete e nélkül is nagyon jól felismerhető lenne. Az apró dudorok egyáltalán nem váltak csúszóssá, minden helyzetben, izzadt és száraz kézzel is kiválóan kezelhető volt. A felület alatt példásan kivitelezett, egybeszabott gomb terjeszkedik. Nyomása kellemesen igényes, közepén csak nagyon kis tartományban nem érzékelt. Piros pontot érdemel közelébe – a billentyűzet alá – helyezett kikapcsológombja.

Forrás: Proharver.hu